KRITIKÁK

Feltámadt a rockzene a Dóm téren: hosszú ovációval fogadta a közönség a We Will Rock You című előadást
Tóth Anett Délmagyarország
2019.07.01. 12:01

Valamiért 2002-ben úgy gondolták, hogy a rockzene a kihalás szélére kerül. Mivel azonban ,,örök és elpusztíthatatlan", ezért alkottak neki egy musicalt, ami sok év után sem hagyja veszni.
Gigaprodukciót ígért a szabadtéri, mikor a Queen-musicalt hozta a Dóm térre. Mindent megkapott a közönség: remek hangokat, csodálatos és ötletes díszletet, aprólékos jelmezeket és persze a legenda továbbélését. Elvégre a kicsit mocskos, de öntörvényű rockot hogy is lehetne elpusztítani, ha itt a Queen. A dalokat lefordítot­ták, jól is sikerültek, ám a ma­­gyar zenei utalásokon túl is látszik, hogy a szövegkönyvet egy angol komikus, nevezetesen Ben Elton írta. Persze sok érdekes geg is tarkítja a produkciót. Sokan – a nemrég megjelenő Queen-film miatt – arra asszociálhattak, hogy esetleg egy életrajzi előadást látunk. Ellenben a We Will Rock You ad egy jól kigondolt tör­­ténetet, ahol nem akasztja meg a dal véletlenszerűen a me­­netrendet. Sőt, a magyar szö­­vegnek köszönhetően még gördülékenyebbé teszi azt, no­­ha a darab elég erős kritikát is megfogalmaz a globalizációról. S persze akadnak érdekes utalások is: főhősünket példá­­ul Galinak (Galileo) hívják a Bo­­hemian Rhapsody után, ám gondolhatunk a neves fizikusra, csillagászra is – éppúgy üldözték mindkettejüket.
A We Will Rock You az 2300-as évek elején játszódik. A jövőbeli iPlaneten próbál kitörni a rájuk erőltetett társadalmi skatulyából pár fiatal, akik azt sem tudják, mi az a rock ’n’ roll feeling, mégis szerves része a szótáruknak. Régi sztárokról ne­­vezték el magukat, mint Brit­­ney vagy Ozzy. A rockzene receptjének titkos összetevője kiderül: a lángoló szerelem. Egy tinidrámát is láthatunk, ám ezúttal a jó értelemben. Kedvesen megmosolyogtató, fejcsóválós módon.

A 2300-as évek elején játszódik a darab. Fotó: Sárközy Marianna/PS Produkció
A dalokat pedig meg kell szokni. A lényeg, hogy ne ra­­gasz­­kodjunk a tükörfordításhoz. Tényleg furcsa az ikonikus I Want To Break Free-t magyarul hallani, de rá lehetett kapni az ízére, s nem is akárhogyan szólaltak meg ezek a magyar dalok. Szemenyei János nagyszerű Galileo, s külön elismerés jár Stéphanie Schlessernek, a francia énekesnőnek. Sokan csak az előadás második felvonásában jöttek rá, hogy nem magyar az anyanyelve, annyira jól betanulta a dalokat és még a prózai szöveget is. Sári Évi Egyházi Gézával az oldalán egy egészen új oldalát mutatta meg a közönségnek.
A darab minden milliméterét megtervezték, mi sem bizonyítja jobban ezt, mint Kentaur díszlete és jelmezei. Olykor a Hard Rock Café roncstemetőjét, máskor Killer Queen felségterületét láthatjuk. A tánckar pa­­rá­­désan egyszerre lélegzik és lép, a háttérben a zenészek pedig csodást hangzást varázsoltak a Dóm térre. És persze ahogy mindenki várta, a végén jöhetett az ütemes lábdobogás és taps.

TOVÁBBI ELŐADÁSOK: